záróra

Péntek este kocsmázós beszélgetéshez kerestünk helyszínt két barátnőmmel a Pozsonyi út környékén. A dolog egész jól indult, röhögcsélés, viccelődés, aztán némi vita, hová menjünk. Végignézzük a helyeket, mindenhol ki van írva, hogy éjfélig van csak nyitva, ráadásul hamar kiderül, hogy 11 körül már mindenhol zárnak. A sokadik helyre belépve félve ül a mosoly az arcunkra, hurráhurrá, a kocsma 2-ig nyitva. Az öröm azonban hamar elhamvadt, ugyanis a vendéglátóegységbe belépve kiderül, hogy itt éjfélkor zárnak. Háromnegyed 12 körül, kissé lankadtan értünk a Café Vígbe, ami viszont legnagyobb örömünkre zsúfolsáig tele, a bejáratnál meg tábla: nyitva 0-24-ig. Halk éljen-éljen, és rendelünk.

Hajnali fél 4-kor rezzenéstelen arccal vettük tudomásul, hogy hozzák a számlát, N pedig csak annyit mondott halkan: “Ez blogba illő történet lenne, kár, hogy egyikünknek sincs.”

Tényleg kár.