Úgy tűnik, mintha megint abban a fázisban lennék, ahol az ember mindent megtesz – szinte kényszeresen – azért, hogy elrontsa a működni látszó dolgokat. Ez ugyanaz a fázis, amelyikben nem vagyunk hajlandóak szembenézni sem a saját magunk, sem a választott ember alapvető tulajdonságaival, és ezért hisztizünk, mert talán majd így könnyebb lesz nem észrevenni azokat a dolgokat, amik bombaként robbannak az arcunkba.
szánalmas.adryreka.hu
2 responses so far ↓
mijoma // július 16, 2008 at 4:40 pm |
ahogy latom, ez egy upgrade. ezek szerint volt egy elozo verzio is. sztem meg ha tisztaban is van az ember sajat ill. a masik tulajdonsagaival, es ezen tulmenoen, mondjuk meg hajlando is azokat elfogadni, akkor sincs biztositek arra, hogy nem robban vmi az arcunkba. teszem azt, a semmibol. vagy mi ugy gondoljuk, hogy a semmibol. alapvetoen mindenki rombol, csak azert, hogy o maga elhessen. vagy a sajatjat vagya maset. ez nem megy maskent, sztem. mar elfelejtettuk a lemondas erzeset vmi/vki masert. mi akarunk itt es most vmilyenek lenni. ki boldog, ki fonok, ki meg csak “elni” akar. barmiaron.
sztem ragjunk szart.
adryreka // augusztus 10, 2008 at 9:17 pm |
“Úgyse hiszi senki el magának,
Hogy amit lát, az tényleg van,
Hanem várja, hogy a valódi látványt
Jelző kürtszó felharsan.
Szól a kürt, ellibben a függöny,
Amit most látsz, az tényleg van.
Kár, hogy mikor körbenéznél,
A szélben a mécsesed ellobban.
És támad akkor olyan sötét,
Amiben az élők kezét
Többet nem találod,
És ami elér, azt ütöd-vágod.”
Na ennyi jutott eszembe
You must be logged in to post a comment.