rés a pajzson

A helyzet az, hogy én nem könnyen bízom meg emberekben. Lehet ezt boncolgatni, hogy mi az oka – egy pszichomókus biztosan sokat tudna keresni rajtam -, de ennyi idő után akár már el is fogadhatnám, hogy így van, és kész. Ráadásul megvan az a rossz tulajdonságom, hogy ha valaki körön belül került, akkor viszont jó nagy adag elvárással bírom szembesíteni, különösen az őszinteség terén. Talán nem véletlen, hogy éppen ennek köszönhetően nincs is túlzottan sok ember körön belül, minden látszólagos informalitás ellenére sem. Az ember legyen mosolygós, de mindig tartson két lépés távolságot (különösen, ha sajtóval dologzik, de ez talán egy másik poszt kellene, hogy legyen).

Mindennek fényében talán érthető, hogy nehezen tudok azzal mit kezdeni, ha valaki körön belülről rést üt ezen az önvédelmi pajzson. A legkevesebb az, hogy kibillent az egyensúlyomból és bizalmatlanná tesz. A legtöbbre meg inkább nem akarok gondolni.

Elegem van a tétmeccsekből!