posztpartum

Nem is tudom, hol kezdjem, vajon miről lenne fontosabb írni. Arról, hogy miért kell negyed 2-ig sorbanállni a szavazáshoz, vagy ott, hogy mennyire szerencsétlen a tegnap esti OVB-s történet, vagy csevegjünk inkább arról, hogy a web2 nélkül a tegnapi estém szánalmas lett volna, így viszont talán a legviccesebb választási műsort követhettem élőnben a twitteren. Számomra talán most több szempontból is az LMP bekerülése a parlamentbe a legfontosabb.

Hihetetlenül fontosnak érzem, hogy egy új pártot a szinte teljes ismeretlenségből idáig tudott vinni nagyon rövid idő, kevés pénz, ámde annál több lelkesedés. Örülök, hogy látszik, hogy van kispárti alternatíva, és a káröröm édes mosolyt rajzol az arcomra annak láttán, hogy az LMP sok helyen milyen jól falhoz állította a Jobbikot. Szuper, hogy az LMP vidéken is jól teljesített. Érdekes lenne azonban azt tudni, hogy az LMP-re szavazókat mi vezérelte leginkább: a nagypártok ellen, a Jobbik ellen, kiábárndultságuk okán, kényszeredettségből, vagy ténylegesen a program miatt adták voksukat a hippipártra. Jó lenne tudni, de leginkább az LMP számára lenne jó tudni. Nem szeretnék jó magyar módra pesszimista lenni, de az LMP tegnap olyan mérétkű választói bizalmat kapott, ami hatalmas felelősséggel jár.Ilyen vagy olyan okból is esett rájuk a választás, most – annak ellenére, hogy nem lesznek kormányerő – bele kell nőni a kabátba, és meg kell tudni mutatni, hogy az általuk hibásnak és rossznak gondolt politikai elgondolásnak és magatartásnak létezik hiteles és főleg működőképes alternatívája, különben a párt nem marad más, mint egy jól felfújt marketinglufi.

A megelőlegezett bizalmat kétszer kell elnyerni